Műsortervek

Összeállítottunk néhány műsortervezetet – ezzel szeretnénk segíteni eligazodni szerteágazó repertoárunkon. A további részletekkel kapcsolatban itt lehet érdeklődni.

1. „A variáció művészete”

Leírás: A variáció – avagy magyarosabban változat – a barokk zeneművészet első száz évének egyik meghatározó kompozíciós technikája, sokszor formai kerete. A műsor erre hoz példákat: felcsendülnek egy-egy rövid, makacsul ismétlődő ostinato-témára alapuló művek (groundok, passacagliák, chaconne-ok) éppúgy, mint „téma és variációk” felépítésű kompozíció. A műsor arra is szolgáltat példát, hogy a variációs tételek hogyan illeszthetőek be egy-egy nagyobb ciklusba.

Fellépők száma: 5-6
Időtartam: 60-65 perc (szünet nélkül)
Technikai igény: 1 db csembaló (a’=415hz), kottaállványok

2. „Háború és béke – a 17. század zenéjében”

Leírás: Az 1600-as években a kisebb-nagyobb háborúskodások a mindennapi élet részét képezték. Ennek hatása többek között korának műzenéjében is kimutatható – olyannyira, hogy a „battaglia” külön műfajt képezett. A Simplicissimus ebből a műfajból ad ízelítőt, kiegészítve őket olyan művekkel, amelyek a harci eseményeket kísérthették: lamentókkal és szórakoztató zenével.

Fellépők száma: 5-6
Időtartam:
60-70 perc (szünet nélkül)
Technikai igény: 1 db, lehetőleg nagyméretű, esetleg 16-lábas regiszterrel is rendelkező csembaló (a’=415hz), kottaállványok

3. „Baroque East meets West”

Leírás: Ebben a műsorban a 17-18. századi, nyugat-európai zenei világ kerül egyrészt szembe, másrészt párhuzamba állításra az egykorú magyarországi zenei emlékekkel. A produkció magját kíséret nélküli hegedűk adják, de megelevenednek a magyar zenei élet további fontos hangszerei – brácsa, koboz, bőgő – is. Mindemellett a műsor a nyugati és a kárpát-medencei világ instrumentális keveredésére is példát nyújt.

Fellépők száma: 3-5
Időtartam: 90-95 perc (+15-20 perc szünet) / 55-60 perc (szünet nélkül)
Technikai igény: kottaállványok

4. Heinrich Ignaz Franz von Biber: Mensa sonora

Leírás: Ma, ha beülünk egy vendéglátóipari egységbe, szinte biztos, hogy valamilyen zene szól a háttérben. Sokan nem is sejtik, hogy ez a jelenség a 17. században is létezett, ezek voltak az ún. „asztali zenék”. Bár ez a kifejezés sokszor alacsony színvonalat is takart, Biber szvitsorozata arra példa, hogy ezt a „fajta popzenét” lehet igényesen is csinálni: a Mensa sonora ma hangversenytermi körülmények között éppúgy megállja a helyét, mint összejövetelek háttérzenéjeként.

Fellépők száma: 5 fő
Időtartam: 50-60 perc (vagy ismétlésekkel igény esetén több)
Technikai igény: 1 db csembaló (a’=415hz), kottaállványok

5. Georg Muffat: Armonico tributo

Leírás: A „kismester”, mint zenetörténeti kifejezés, talán a valaha alkotott egyik legrosszabb terminus technicus. Egyrészt rengeteg olyan szerző munkáját degradálja, akik lehet, hogy a több, mint ezer éves nyugati zenetörténet egészében nem játszanak annyira kiemelkedő szerepet, azonban saját korukban sokat tettek a művészi zene műveléséért, előrelendítéséért. Másrészt a kategória több, az utókor által nem méltányolt komponistát is tartalmaz, akik amúgy egy szintet képviselnek saját koruk „nagyjaival”. Persze a „méltatlanul elfeledett” kifejezés az évek folyamán szintúgy elkopott, ám a Simplicissimus hiszi, hogy a Georg Muffat Armonico tributo című szonátasorozat bizonyíték lesz egy tévesen a történelem süllyesztőjébe került szerző munkásságának jelentőségére. A Corelli- és Lully stílusát ötvöző szonáták érdekessége továbbá, hogy a szerző előszava szerint eljátszhatók trióként, négy szólamban, öt szólamban és concerto grossóként egyaránt.

Fellépők száma: 4-5 fő / 6-7 fő / 12+ fő
Időtartam: 90-95 perc (+15-20 perc szünet) / csak három szonáta az ötből: 60-65 perc (szünet nélkül)
Technikai igény: 1 db kétmanuálos csembaló vagy orgonapozitív (a’=415hz), kottaállványok

6. Daniel Speer: Musikalisch-Türckischer Eulen-Spiegel – daljáték német nyelven

Leírás: A német nyelvű daljáték főszereplője Lompyn, a nagy étvágyú, hivatásos bolond, aki egy török fogságba esett magyar főúr, Cergeli (Gergely) szolgálatában áll, s kalandjait részben neki mondja el, miután egy tréfával rávette a szultánt, hogy engedje szabadon. Mesél a misztikus gőgbe burkolózó török nagyvezírről, a szép molnárlányról és a moszkvai pátriárkáról, egy török-magyar párviadalról, s persze saját szerelmi örömeiről és bánatairól. A laza szálon kapcsolódó epizódokat Speer egyszerű dalfüzérként dolgozta fel, amelyekben végig csak egy basso continuo-kíséretes tenor szerepel; az egyes számok végén lévő morális tanulságok elhangzásakor csatlakozik hozzá vékony vonós kíséret. A darab érdekessége, hogy a benne található tánctételeket (magyar, lengyel, vallach, kozák, orosz, “moszkovita” és görög balettek) Speer saját bevallása szerint személyesen hallotta – feltehetőleg az 1650-es években Magyarországon és Erdélyben tett utazásai alkalmával, amelyről az 1683-ban megjelent Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus című regényében számol be.

A darab különböző hosszúságban és előadói létszámmal (min. 5 fő) adható elő, akár kiegészülve-koprodukcióban népzenészekkel, táncosokkal, bábosokkal, stb. ezért a részletek megegyezés tárgyát képezik.